Dpp tanulmány fogyás

Megjelenés: Az antidiabetikumokkal kapcsolatos legújabb kutatási eredmények Karzsír karcsúsításának módjai kutatás szerint a dipeptidil-peptidáz-4 inhibitor csoportba tartozó antidiabetikumok fokozzák a gyulladásos bélbetegség kockázatát, dpp tanulmány fogyás új vizsgálatban pedig a másodvonalbeli antidiabetikumok és a kardiovaszkuláris események közötti összefüggést értékelték.

A latex karcsúsító

Gyulladásos bélbetegséget okozhatnak egyes antidiabetikumok Egy kutatás szerint a dipeptidil-peptidáz-4 inhibitor csoportba tartozó antidiabetikumok fokozzák a gyulladásos bélbetegség kockázatát. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a kockázat összességében alacsony, de a kezelőorvosok figyelmét fontos felhívni a potenciális összefüggésre.

A dipeptidil-peptidáz-4 DPP-4 inhibitorok az antidiabetikumok egy viszonylag új csoportjába tartoznak, amelyek a vércukorszint csökkentésén keresztül fejtik ki a hatásukat, és azoknak a betegeknek írják fel ezeket a gyógyszereket, akik nem jól reagálnak más kezelésekre.

A DPP-4 inhibitorok a DDP-4 enzim gátlásán keresztül hatással vannak a szervezet gyulladásos reakcióira és a bélrendszer hormonszintjeire.

Az antidiabetikumokkal kapcsolatos legújabb kutatási eredmények

Kutatási eredmények alátámasztják, hogy a DPP-4 enzim alacsonyabb szérumszintje összefüggésben lehet a gyulladásos bélbetegség IBD fokozott aktivitásával, de eddig nem volt olyan kutatás, ami az enzimgátlás és az IBD előfordulása közötti kapcsolatot vizsgálta volna.

Kanadai kutatók azt tűzték ki célul, hogy feltárják a DPP-4 inhibitorok és a gyulladásos bélbetegség kialakulása közötti összefüggést 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegeknél.

A kutatók felnőttkorú, angliai fogyni rossz adatait elemezték, akik és között kezdtek el antidiabetikumot szedni. A betegeket először inzulinnal kezelték, és kizárták a vizsgálatból azokat, akiknél IBD vagy hasonló betegség fordult elő a kórelőzményben. A kutatás során figyelembe vették az életkort, testtömeget BMIdohányzást, alkohollal összefüggő betegségeket és a diabéteszes szövődményeket.

Az IBD kockázata arányos volt a DPP-4 inhibitor terápia időtartamával, körülbelül év kezelés után érte el a legmagasabb szintet, majd 4 évnél hosszabb kezelés után fokozatosan csökkent. A kutatók nem zárják ki annak lehetőségét, hogy más tényezők is befolyásolták az IBD kialakulását, és további vizsgálatok szükségesek az eredmények alátámasztásához, de a kezelőorvosoknak figyelembe kell venniük ennek az összefüggésnek a lehetőségét, és célszerű magas IBD-kockázatú betegeknél valamilyen más típusú antidiabetikumot felírni a betegeiknek.

Hatékony az új antidiabetikum a testsúly-csökkentésben Egy új kutatás eredményei szerint az étvágyat szabályozó természetes hormonra hasonlító molekula segíthet a fogyásban olyan túlsúlyos embereknek, akik nem cukorbetegek.

Decemberben az FDA engedélyezte a szemaglutid hatóanyagú Ozempic injekció forgalomba hozatalát az Egyesült Államokban heti egyszeri adagolással diéta és testmozgás kiegészítéseként a glikémiás kontroll javítására 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegeknél.

A kutatásban alany vett részt, akiknek 35 százaléka volt férfi. A BMI minden résztvevő esettében legalább 30 volt, de a vizsgálati alanyok nem szenvedtek diabéteszben. A résztvevőket hét csoportba randomizálták, öt csoportban különböző dózisú szemaglutid-kezelést kaptak 0,05 mg és 0,4 mg között naponta egyszer injekcióban alkalmazva, a hatodik csoport placebót kapott, a hetedik pedig 3 mg liraglutidot.

Minden vizsgálati alany havonta étrendi és testmozgással kapcsolatos tanácsadáson vett részt. Egy évvel később a szemaglutiddal kezelt résztvevőknél szignifikánsan nagyobb testsúly-csökkenés volt tapasztalható, mint a placebo-csoportban.

Az antidiabetikumokkal kapcsolatos legújabb kutatási eredmények - Dpp tanulmány fogyás

A fogyás mértéke arányos volt a szemaglutid-dózis nagyságával. A 0,05 mg-os dózist kapó résztvevőknél átlagosan 6 százalékos volt a testsúly-csökkenés, a 0,1 mg-os csoportban 8,6 százalék, a 0,3 mg-os csoportban 11,2 százalék volt az átlag, a 0,4 mg-os adagot kapó vizsgálati alanyoknál pedig 13,8 százalék.

A liraglutiddal kezelt résztvevőknél 7,8 százalék volt az átlagos testsúly-csökkenés mértéke, míg a placebo-csoportban csupán 2,3 százalék. A 0,4 mg-os dózissal kezelt vizsgálati alanyok 65 százalékánál legalább 10 százalékos volt a testsúly-csökkenés, ez az arány a placebo-csoportban 10 százalék, a liraglutid-csoportban pedig 34 százalék volt.

A szemaglutiddal kezelt vizsgálati alanyoknál a leggyakoribb mellékhatás a hányinger volt, ami más GLP-1 agonistákra is jellemző.

A cukorbetegség gyógyszere segít a fogyásban

Az Európai Gyógyszerügynökség A GLP-1 egy olyan fiziológiás hormon, amely dpp tanulmány fogyás szerepet tölt be a glükóz- és étvágyszabályozásban, valamint a cardiovascularis rendszerben. A glükóz- és étvágyszabályozó hatásokat a hasnyálmirigyben és az agyban GLP-1 receptorok közvetítik specifikusan. A szemaglutid glükózfüggő jelleggel csökkenti a vér glükózszintjét oly módon, hogy stimulálja az inzulinelválasztást és csökkenti a glükagonelválasztást, amikor magas a vér glükózszintje.

A vércukorszint csökkentésének mechanizmusában szerepet játszik a gyomor ürülésének kismértékű késleltetése is a korai postprandialis fázisban. Hypoglykaemia alatt a szemaglutid csökkenti az inzulinelválasztást, de nem mérsékeli a glükagonelválasztást.

Dpp tanulmány fogyás

A szemaglutid az étvágy általános csökkentésével mérsékli az energiabevitelt és ezáltal csökkenti a testtömeget és a testzsírtömeget. Emellett a szemaglutid csökkenti azt a késztetést, hogy a beteg a magas zsírtartalmú ételeket részesítse előnyben. GLP-1 receptorok a szívben, az érrendszerben, az immunrendszerben és a vesékben is expresszálódnak.

Klinikai vizsgálatokban a szemaglutid jótékony hatást gyakorolt a plazmalipidekre, dpp tanulmány fogyás a szisztolés vérnyomást és gyulladáscsökkentő hatása is volt.

Állatkísérletekben a szemaglutid oly módon csökkentette az atherosclerosis kialakulását, hogy megelőzte az aorta plakk progresszióját és a plakkon belül csökkentette a gyulladást. Egy új hatóanyag csökkenti a veseelégtelenség kockázatát diabéteszes betegeknél Egy új klinikai vizsgálat alátámasztja, hogy a kanagliflozin mintegy harmadával csökkenti a veseelégtelenség kockázatát 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegeknél.

A prediabetumok életmódbeli beavatkozása sikeres

A klinikai vizsgálatban 34 országban összesen beteg vett részt. A kanagliflozin jelentős előrelépést hozhat egy közel két évtizedes terápiás területen, amely jelenleg az egyetlen kezelési lehetőség a diabéteszes betegek veseelégtelenségének megelőzésére.

A klinikai vizsgálatban a kanagliflozin a major kardiovaszkuláris események kockázatát is csökkentette. A kanagliflozin fokozza a glükóz vesén keresztül történő kiválasztódását.

A kanagliflozin hatóanyagú készítmény forgalomba hozatalát az FDA már jóváhagyta 2-es típusú diabéteszben a vércukorszint csökkentésére és a major kardiovaszkuláris események kockázatának csökkentésére diabéteszben és fennálló szívbetegségben szenvedő betegeknél.

A vizsgálati alanyok az érvényes terápiás irányelveknek megfelelő terápiát, renin-angiotenzin-aldoszteron RAAS gátló kezelést kaptak, emellett a résztvevők 50 százalékát randomizálták kanagliflozin- 50 százalékát pedig placebo kezelésre.

Megfordíthatja a cukorbetegséget?

A klinikai vizsgálat elsődleges eredményei szerint placebo csoporttal összehasonlítva a kanagliflozint szedő betegeknél 30 dpp tanulmány fogyás alacsonyabb volt a veseelégtelenség kockázata, illetve a veseelégtelenség vagy kardiovaszkuláris megbetegedés miatti halálozás valószínűsége.

A kanagliflozin-csoportban a veseelégtelenség és a veseelégtelenség miatti halálozás kockázata 34 százalékkal csökkent, a szívelégtelenség miatti hospitalizáció, illetve mortalitás kockázata pedig 31 százalékkal.

Az utóbbi 20 évben a kezelőorvosok főként a RAAS-gátló terápiákra támaszkodtak, amikor a veseműködés romlását megelőző kezelést kerestek diabéteszes betegeik számára. Bár a RAAS-gátlás csökkenti a vérnyomást és késlelteti a vesekárosodás progresszióját, a betegeknél továbbra is magas marad a veseelégtelenség és a kardiovaszkuláris betegségek kockázata, valamint az ezek miatti halálozás veszélye.