2001. július 15-28. Kőkapu-Rostalló

Táboriták gyöngyszemei

  • Katinka 13 éves volt, amikor megírta ezt a verset a táborban.
Veres Katinka: Gyászba borult sínek
 
Az utolsó gyors
Nyolc órakor volt.
Senki se sejtette,
Hogy mi történik vele.
 
Jön a gyors a messzeségből,
Elég volt már minden szépből,
Mintha bűnözni akart volna,
Elvenni mindent, mit egy embernek adtak.
 
Elvenni tőle az életet,
Elvenni tőle a költészetet.
Ó, jaj, a jóslat beteljesült,
Mit versemben írtam ezelőtt:
 
Fekete gyászba öltöztek a sínek,
Így gyászoltak testet és lelket,
De jaj, jön a bűnös vonat,
S összetiporja a ????? hangokat.
 
Összetiporja a nélkülözést,
Az emberi fájdalmat, a számvetést,
Mit ér az élet boldogság nélkül?
Mit ér a világ érzelem nélkül?
 
Meg lehet élni ezek nélkül?
Mondjátok ti, „emberek”!
Hisz emberek vagytok, s vagyok én is,
S bűnözünk mindig a kékítő kékig.
 
Igen, emberek, meghalt a „bolond”,
Mondjátok, most boldogok vagytok?